Surrender: megadom magam az intimitásban

Először akkor ismerkedtem meg közelebbről a megadás (surrender) fogalmával, amikor 2021-ben Berlinben részt vettem egy elvonuláson. „Conscious kink”, avagy tudatos pajkosság volt a címe.

BDSM, kinky

Nem az a fajta izgalom hajtott, hogy na, most akkor elmegyek egy szaftos, bujálkodós, izgi workshopra, hanem sokkal inkább a szexualitás (beleértve a sajátomat is) és az erotika mélyebb megértése. Elég végletes tudok lenni, pláne abban, ami érdekel és kihívást jelent, ugyanakkor azt gondolom, hogy a saját magunk megértése és megismerése nélkül nincs fejlődés. Ennek sarkalatos pontja a szexualitásunk és az erotikus viselkedésünk.

De mit is jelent a megadás? És mi a köze a traumához?

Megint kanyarodjunk vissza kicsit a gyerekkorhoz (ami nem véletlenül a vesszőparipám!), mert ott szerezzük az első tapasztalásokat, később tapasztalatokat a nemiségünkkel és úgy általában a szexualitással kapcsolatosan.

Ez fogja tudattalanul meghatározni a későbbi erotikus „térképünket”, illetve a viszonyunkat az intimitáshoz és a saját testünkhöz.

Hogy milyen ez a tapasztalat és viszonyulás csak jóval később derül ki, felnőttként.

A megadás, mint már többször is írtam róla, mindig egy tudatos választás kell, hogy legyen. Ehhez kell az önismeret, a kíváncsiság, a kontrollnélküliség és a spontaneitás…

A megadás fontos része, hogy amit választok, ahogyan és akinek megadom magam, az 100%-ban az én döntésem legyen, erőszak és ráhatás nélkül. Nagyon fontos része ennek a „powerplay játéknak”, hogy akivel ezt teszem, vagyis a domináns fél ebben az esetben, teljes mértékben tisztában legyen a helyzettel, a saját felelősségével és a határaival… Egyszóval legyen tapasztalata, főleg a traumával és ne csak „hobbi” BDSM szakértő legyen, mert éppen hallott erről valamit, vagy mert kipróbálta a kötözést, vagy mert most ez olyan „trendi” csinálni!

A BDSM tudatos használata nagyon gyógyítólag tud hatni (például azoknál, akik molesztáláson mentek keresztül). Főleg annak a megtapasztalása, hogy bár megadom magam, és kiszolgáltatott helyzetben vagyok, azonban ez mégis az ÉN választásom, az ÉN döntésem, nem csak úgy megtörténik velem (mint például a múltban), hiszen ezúttal nem áldozatként élem át az adott szituációt.

Többek között ezért is keltette fel az érdeklődésemet az a lehetőség, hogy Andy Buruval dolgozzak együtt. Jelentkeztem hát egy egyhetes privát tréningre Andyhez, Stockholmba. (Itt olvasható egy nagyon érdekes interjú Andyvel, itt pedig az, hogy mit gondol a bondage és a trauma kapcsolatáról.)

Gyakran találkozom akár az egyéni, akár a csoportos alkalmakon azzal a jelenséggel, hogy ha a szexualitás – pláne, ha a BDSM – a téma, valahogy mindig a végletek között gondolkozunk. Mint egy inga, ami sosem áll meg a középúton. Vagy nagy az elfojtás (ez az, amikor a másik nő „büdös k..va”), vagy azt a nagyon szabad(os) oldalát éli meg az ember, amit mindig is tiltottak, vagy mindig is tabu volt a számára, aztán egyszer csak kinyílt a kalitka ajtaja, amit mellesleg csakis mi zárhatunk saját magunkra.

Én abban hiszek, hogy előbb vagy utóbb, ha esetleg már kipróbáltad a végleteket, azért érdemes az arany középúton maradni… ebben is.

A BDSM (jobban szeretem a „kinky” szót), sem arról szól csak és kizárólag, hogy akkor most megvernek, megaláznak, csikket nyomnak el rajtam, vagy viaszt csöpögtetnek a testemre, habár kölcsönös beleegyezés nyomán ilyen is lehet…

De szerintem nem ezzel kell(ene) kezdeni! Sokkal inkább azzal, hogy szeretném megérteni magam, a viselkedésemet, érezni a testemet, tudni és érezni a határaimat… Ha ezt egy játszótérnek használom, közelebb kerülök magamhoz és tudatosabbá válok általa, akkor hajrá… Ugyanakkor azt is vegyük figyelembe, hogy ezzel ártani is lehet! Ezért is tartom fontosnak megint csak a tudatos jelenlétet.

Sok embernek – és most nem kizárólag a férfiakra gondolok, mert ez a nőknél is így van – a szex az egyetlen hozzáférés az érzelmeikhez és ahhoz, hogy legalább itt önmaguk lehetnek. Akár a harag és a frusztráltság megélésének egyetlen módja.

Annak ellenére, hogy a szex „mindenkinek megy”, mégis ez a legsérülékenyebb és legérzékenyebb életterületünk, ha csak nem szimplán d..ni szeretnénk. A legtöbb sérülést még mindig itt szerezzük a felnőtt (vagy sajnos akár gyermek) korunk folyamán. Ezért számomra a kinky és a BDSM egy terep, ahol felfedezheted önmagad és a határaidat…

Fontos megjegyeznem azt is, hogy ez nem azt jelenti – és itt látom a nagy katyvaszt a fejekben! –, hogy akkor most innentől kezdve csak igy és ebben a formában lehet élvezetes számomra az erotika… és ezt csinálom, ha akarom, ha nem….Egyáltalán nem így van!

Többek között ezért is volt számomra fontos a biztonságos közeg, amit az Andyvel töltött egy hét maximálisan megadott. Ez egy újabb érdekes utazás volt, a szexualitás és az érzékiség földjén.

Amikor a BDSM vagy kinky szóba kerül, az első, ami az embereknek eszükbe jut, az a felnőtt filmekben látott események és történések. Azonban (amint a fenti, Andyvel készült videón is látható) ez egy olyan világ, ahol semmi sem csak fekete vagy fehér, hanem sokkal árnyaltabb, finomabb és sokrétűbb – mint az életünkben minden egyéb.

A kinky azon kívül, hogy mostanában nagyon felkapott dolog lett, egyfajta megélése a szexualitásunknak, de ami számomra érdekes kérdés, hogy miért.

A fájdalom és az élvezet kéz a kézben tudnak járni, és ez már önmagában egy érdekes dolog. Amióta szomatikus, vagyis testalapú terápiákkal dolgozom, sok mindenre választ kaptam a magam és mások viselkedésének megértésével kapcsolatosan. Például van, aki a fájdalmon keresztül tudja csak érezni és érzékelni a testét. Persze, ez nem egyenesen arányos azzal, hogy valaki akkor vonzódni fog a szado-mazo szexhez, de mégis nagyobb az esélye rá. Illetve ide kapcsolódik az erőjátszma is, ami tulajdonképpen az életünk minden területén meghatározó (alá és fölérendeltség, sub-dom).

Hogy mit szerettem volna megtudni, amikor meglátogattam Andy-t? Hogy mit jelent ez Nekem a gyakorlatban… Hol az a pont, amikor ez izgató, és hol van az a pont, amikor tényleg megadod magad, és csak a tested és az érzéseid vannak? Meddig mész el? Mennyire bízol magadban, de főleg a másikban? A maximális kiszolgáltatottság érzése.

Vajon tényleg sub-ként élem meg a szexualitásomat, vagy csak van egy részem, ami vonzódik ehhez a fajta izgalomhoz?

Az egésznek a lényege, azt hiszem, abban rejlik, hogy mennyire bízol a partneredben, mennyire mered beleengedni magad a játékba. Enélkül nem megy, ezért nagyon fontos az a fajta tiszta jelenlét és a másikra való ráhangolódás képessége, amit megtapasztaltam Andyvel, mert ebben van az erő… Mert érezni, hogy a partnered nem csak „teszi a dolgát” és csinál valamit, mert azt „kell”, hanem Ő is részese, és élvezi. amit csinál. Ez az egyik kulcsmozzanat ebben az egészben.

Megadás kontra mazochizmus

Az emberek gyakran keverik ezt a két fogalmat, ami tévhitek alapját képezi. Ha megadom magam, sokak szerint egyenlő azzal, hogy mazochista módon eltűröm, amit velem tesznek; mintha minden, ami történik velem, rajtam kívülálló lenne, nem lenne közöm hozzá, csak hagynám magamat sodródni az eseményekkel. Mindezt azért, mert nem ismerem saját magam és a határaimat!

Tehát a mazochizmus a saját magam és tudatos döntéseim feladását jelenti egy másik ember kedvéért – szemben a megadással, amikor egy tudatos döntés hatására cselekszem és válok nyitottá és elfogadóvá, mert ezt a szituációt ÉN választom.

A mazohizmus „fekete levese”, hogy amikor folyamatosan tudattalanul ezt teszem magammal – és ez nem csak a kinky-ben fordul elő –, akkor előbb-utóbb frusztrációt és elfojtást szül, ami legtöbbször harag és agresszió formájában tör a felszínre. És sajnos a legtöbbször nem ott és akkor, amikor azt szeretné az ember.

Szóval a megadás nem jelent mazochizmust. Ezért fontos a tudatában lennünk annak, hogy mi a két jelenség működése, pláne amikor kinkyről vagy powerplayről beszélünk; illetve nem árt egy traumaismerettel rendelkező ember felkeresése.

en_USEnglish