A szégyent generáló kulturális elvárások

A szégyenérzetünk korai éveinkben alakul ki, jobbára az otthoni és iskolai környezet elvárásai generálják, vagy programozzák belénk. Ráadásul a társadalom egésze is hordoz olyan normákat, amelyeknek igyekszünk megfelelni. A megfelelés kudarcát is szégyenként éljük meg. A három legfontosabb társadalmi hajtóerő így egyúttal a szégyentől való félelmünk állandóan megújuló forrásává is válik.

Siker

Azt tanuljuk, hogy sikert kell aratnunk. Ez valamilyen versenyt feltételez és teljesítménnyel kapcsolatos elvárásokat, melyeknek nem mindig tudunk megfelelni. Azt gondoljuk, hogy az elért sikerek az ember értékmérőiként meghatározzák másokhoz való viszonyunkat és pozíciónkat. Ha hibázunk, ha nem vagyunk sikeresek, abból az következik, hogy érdemtelenek vagyunk a kapcsolatainkra, hogy alkalmatlanok és másodrendűek vagyunk. Amit szégyenként élünk át.

Függetlenség és önállóság

A második legerősebb társadalmi elvárás az önállóság és függetlenség, annak ellenére, hogy társadalmi lényként egymásra ható, egymástól függő kapcsolatok hálózatában élünk. Megtanuljuk, hogy önállóan, másoktól függetlenül kell megküzdenünk életünkben minden akadállyal. Különösen a férfiak szocializációja során erős ez az elvárás. Az, hogy valakinek másoktól függő szükségletei vannak, elfogadhatatlan a társadalom számára. Jól ismerjük az „élősködő” fogalmát, amely felér egy társadalmi megbélyegzéssel, kevés szégyenteljesebb helyzetet ismerünk. Ez akkor is így van, ha a túlélési ösztönünk a társas kapcsolatok, az egymástól való erős érzelmi függőség irányába hatnak. Mégis kevésbé érezzük szégyellnivalónak a magányt, mint az önállóság hiányát.

Népszerűség és beilleszkedés

A harmadik társadalmi forgatókönyv szerint népszerűségre és egyformaságra törekszünk. Ez a kettő egymással is nehezen összeegyeztethető, és egyenként is kizárják az önmegvalósítást és az objektív önértékelést. Hiszen az átlagos lehet csak normális, de ha valaki átlagos, azzal nem lesz túl népszerű. De akár a másságunk, akár a népszerűtlenségünk miatt utasítanak el, minden esetben előre jósolhatóan szégyent és érdemtelenséget élünk át.

hu_HUMagyar