Szeretnék beszélni erről a nagyon összetett, kimondatlan jelenségről, amely sokakat kísért, akik szexuális traumával küzdenek (Férfiak is!). (A szexuális trauma nem csak egy konkrét szexuális esemény lehet!)
A gyönyörről
A szexuális fantáziák gyökerei gyarkran a traumatikus eseményhez köthetőek, mint ahogy az intimitás és a szexuális szokásaink a gyermekkorhoz.
Mi teszi a szexuális traumát olyan egyedivé?
Az, hogy az örömközpontunk, a másokkal való kapcsolódásunk az élvezeten keresztül, és az önmagunkkal való kapcsolatunk sérül. Valaki megsérti a szexuális életünk azon részeit, ami azért van itt, hogy jól érezzük magunkat és kapcsolódjunk.
Valami viszont történik ami akár egész életünkre kihat:
1) Túlságosan összekapcsolhatjuk az élvezetet az undorral, mert az érzés ezekre a részekre, és a sérelemre emlékeztetheti a testet. Ez megnehezíti a kapcsolatot másokkal, és saját magunkkal.
2) Az ambivalencia érzése, mert egyszerre érezhetünk örömöt, fájdalmat, és szégyent, rettegést, lefagyást, és dühöt. ….és mégis, mintha mindezek ellenére megvan az összetartozás és a közelség érzése.
3) Részben ezért „találunk” örömöt ezekben a szexuális traumákban, mert……NEM, nem a bántalmazás miatt, hanem a vitalitásunk miatt.
Ezek a bennünk lévő helyek ősiek. Ismerték a gyönyört, évezredek óta. A testet még ez az esemény sem képes teljesen kikapcsolni. (NEM véletlenül, hiszen agyunk ősi részéhez kapcsolódik a trauma és a szexualitás is)
4) Amikor képtelenek vagyunk örömöt érezni, az nem azért van, mert nem rendelkezünk az öröm képességével, hanem mert a testünk megvédi ezeket a részeinek mindenféle érzéstől, vagyis „lefagyunk”. Ez egyfajta fájdalomcsillapítás, mert így *nem érzünk* semmit, de mélyen, legbelül aktív az energia. (Ki nem fejezett düh)
5) Néha a fétiseink és a perverzióink olyan „gyógyszerek”, (tudatosan használva!!!), amelyek segítenek nekünk újraélni az élményt…
Ahol akkor nem volt kontrollunk, most megtehetem, mert Én irányítok, és döntök a saját testem és élményem felett. Amikor NEM vagyunk ennek tudatában, akkor lehet, hogy szexfüggőség alakul ki. Amikor ez a módszer tudatos, akkor ez a folyamat, egy mélyen gyógyító formája az „újratárgyalásnak”, ami sok mindent traumát kimozgathat a testünkből. A szégyen nem kell, hogy többé része legyen az életünknek, mert a kapcsolat trauma és a szexualitás között normalizálható.
Ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gyógyuláshoz elengedhetetlen foglalkozni a testtel, mert az érzéseink ott tárolódnak, (pláne ebben az esetben), és ezekhez a hagyományos beszéd alapú terápiák nem elegendőek. A test bölcsessége adja a felszabadulást.
Szeretettel: Livia
Magyar 
English