Szégyen és trauma

2018.02.26.

Nagy Lívia

Szomatikus és trauma alapú mentor

info@testimesek.hu

Teszt

- kezdd egy egyszerű felismeréssel.

Mi a szégyen?

A szégyen egy általános emberi érzet, amely rendkívül fájdalmas. Maga a “szégyen” szó is kellemetlenséget okoz, és olyan érzelmeket hoz előtérbe, amelyektől kétségbeesetten igyekszünk távol tartani magunkat. A legtöbben jól ismerjük a kipellengérezettség megsemmisítő érzését, amikor mások szemében hibásnak, hiányosnak bizonyulunk. Sokunk belső szégyenérzettel küzdünk, vagyis magunk generáljuk azt azáltal, hogy csak elképzeljük, mit gondolhatnak rólunk mások.

Dr. Brené Brown a szégyent így definiálja: “intenzíven fájó érzés, amikor azt hisszük, hogy a hibáink miatt érdemtelenek vagyunk a szeretetre és a kötődésre – valamit elkövettünk, vagy elmulasztottunk, ami nem méltó az adott kapcsolatunkhoz.” Egy másik definíció a szégyent a bűnhöz kapcsolja, nagyjából így:

“Valami rosszat tettem. A tettemmel vagyok azonos, tehát rossz vagyok, valami baj van velem.”

Mit teszünk a szégyen ellen?

A szégyen lelki és testi megtapasztalása olyannyira fájdalmas lehet, hogy inkább visszavonulunk. Vagy másokat hibáztatunk, keressük a lehetőségét, hogy felháborodásunkon vágtatva, mások által szabaduljunk a hibáztatás elviselhetetlen érzésétől. A szégyen másokra hárítása kívül helyez bennünket a kapcsolatainkon, így azok komoly veszélybe kerülnek.

Egy másik, nem is mindig tudatos stratégia az, amikor elkerüljük a megszégyenüléshez vezető alkalmakat is. Egy hétköznapi példa erre a nyilvános beszéd kerülése. Visszautasítjuk a szereplést valami olyan indokkal, hogy a közönséget nem érdekli, vagy hogy éppen nincs kedvünk fellépni – de később magunk is rádöbbenünk, hogy ami visszatartott, az a félelem volt attól, hogy bénító érzéseink miatt rossz előadónak, esetleg képzetlennek vagy simán bénának tartanak majd bennünket.

Az elkerülés stratégiája talán nem mérgezi meg annyira a kapcsolatainkat, mint a hárítás, de ugyanannyira önkorlátozó, így rombolja életünk minőségét. Azt hiszem, a hárításnak komoly szerepe van a megbánásban, amikor életünk második felében egyre többször mondogatjuk: “Bárcsak ne törődtem volna annyit mások véleményével!” vagy “Ha egy kicsit bátrabban élem az életemet, most nem itt tartanék.”

Ha valamelyik gondolat megérintett,

veled maradt, vagy egy kicsit közelebb vitt önmagadhoz, egy jelképes teával támogathatod a következő írás megszületését.