Mindazok számára, akik olyan anyákkal nőttek fel – azt hiszem, velem együtt nagyon sokan vannak így –, akik bár biológiailag életet adtak nekünk, viszont soha nem tudták birtokolni Női erejüket és megtestesíteni az „Anya” energia mélységeit, azok számára ennek felismerése már egy nagyszerű lehetőség ezt a mintát gyógyítani, és további lehetőségeket nyit a „gyógyulás” felé.
Amikor egy anya nem tud vagy nem akar (vagy mert nem képes) a saját hatalmával élni, akkor öntudatlanul elutasítja, vagy fenyegetve érzi magát akár saját lányai és nőtársai által, az önbizalma, az ereje, és hitelességének elvesztése miatt.
Félelmeit, csalódásait, áldozatszerepét és kudarcait a lányára vetítheti, ítéletet mondva felette, és elvárhatja tőle, hogy viselje minden fájdalmát, mindezt tudattalan minták alapján. Ezért gyakran előfordul, hogy a lánygyerek akaratlanul is az anyja helyébe lép, és felnőttként kezd viselkedni, vagyis anyja helyett Ő lesz az anya, a felnőtt a családban…vállalva ennek minden kockázatát.
A sérült anyának rendszerint nincs kapcsolata a hatalmával, és akkor is az áldozatszerepbe helyezi magát, amikor érzelmi és pszichés sérüléseket okoz maga körül.
Ez gyakran az úgynevezett toxikus női viselkedés alapja. Amikor magunk is anyává válunk, eljön a mi időnk arra, hogy ezen sérült minták felismerése által egy nagyszerű leckét, és lehetőséget kapjunk a gyógyulásra és saját erőnk visszaszerzésére. Ez egy meghívás, hogy az önfeláldozás helyett az önszeretet felé lépjünk, ezáltal közelebb kerülve az Anyához és a Bölcs Nőhöz. Arra kapunk meghívást, hogy adjunk és tápláljunk anélkül, hogy ez számunkra már túl sok lenne, és megint a régi mintát követve, önfeladással járna.
Felismerni a sebzett anyai mintákat, amelyek rajtunk keresztül tovább akarnak élni, és tudni szeretettel törekedni arra, hogy ezek a programok lassan „kiégjenek”, ez a mi feladatunk és rajtunk múlik.
Ami nem rajtunk múlik, az a múlt, és anyáink sorsa. De mi nem azért vagyunk itt, hogy folytassuk, tartsuk vagy hogy ismételjük fájdalmukat. Nem kell mindezt egyedül tennünk, nem kell mártírnak lennünk. Nem kell ellöknünk a szeretetet, vagy önelutasításban élnünk. Az anya megtestesülése több, mint egy gyermek születése. Mindannyian képesek vagyunk az Anya energiájába lépni, függetlenül attól, hogy vállalunk-e gyereket.
Ahhoz, hogy megtestesíthessük az Anyát, fel kell növesztenünk az önbizalmunkat, és bocsánatkérés nélkül birtokolnunk kell azt, akik vagyunk.
Meg kell engednünk és tanulnunk, az Önmagunk iránti szeretet, igazságot és együttérzést, Az anyai sebek gyógyítása egy hosszú utazási folyamat az ismeretlenbe… találkozás Önmagunkkal, a saját belső gyermekünkkel, és elrejtett részeinkkel.
Ezen régi hiedelmek és működésképtelen minták feloldása a kulcs, saját belső bölcsességünk visszaszerzéséhez. Kulcs, hogy végre Önmagunk lehessünk, jóváhagyás nélkül.
Ez persze nem azt jelenti, hogy letagadjuk és nem szeretjük Édesanyáinkat, de megtanulhatjuk, hogy határokat szabhatunk (kell, hogy így legyen) Nekik. Ez nem könnyű feladat, mivel egy történetet írsz újra, és ez a legmélyebb lélekmunka. Hiszem, és tudom, hogy nagyon sokan vagyunk szerte a világon, akik egy új utat tudunk mutatni saját példáik által, az utánunk érkezőknek, hogy Ők is megtanulják mit jelent az anyai szeretet befogadása, és ennek a minőségnek a megélése.
Szeretettel: Lívia
Magyar 
English