Szégyelld Magad!

A szégyen egy általános emberi érzet, amely rendkívül fájdalmas és mély.
Maga a szó is kellemetlenséget okoz, és olyan érzelmeket hoz a felszínre, amelyektől kétségbeesetten igyekszel távol tartani magadat. 

A legtöbben jól ismerjük, mint Te is kedves olvasó, a kipellengérezettség  megsemmisítő érzését, amikor mások szemében hibásnak, hiányosnak bizonyulsz. Belső szégyenérzettel küzdesz, vagyis saját magad generálod azt azáltal, hogy csak elképzeled, mit gondolhatnak Rólad mások.

Dr Brené Brown a szégyent így definiálja: 

“Intenzíven fájó érzés, amikor azt hisszük, hogy a hibáink miatt érdemtelenek vagyunk a szeretetre és a kötődésre – valamit elkövettünk, vagy elmulasztottunk, ami nem méltó az adott kapcsolatunkhoz.” 

Egy másik definíció a szégyent a bűnhöz kapcsolja, nagyjából így: „Valami rosszat tettem. A tettemmel vagyok azonos, tehát rossz vagyok, valami baj van velem.”Vagy egyszerűen maga a puszta létezésed szégyenteljes..(számodra)

De mit is tehetsz ellene?

A szégyen lelki és testi megtapasztalása olyannyira fájdalmas lehet, hogy inkább visszavonulsz. (Ez a leggyakoribb). Vagy másokat hibáztatsz, és  keresed a lehetőséget, hogy ezáltal szabadulj meg a érzéstől. 
Egy másik, nem is mindig tudatos stratégia az, amikor elkerülöd még a  megszégyenüléshez vezető alkalmakat is. Hárítasz. 

Egy hétköznapi példa erre a nyilvános beszéd kerülése. Visszautasítod a szereplést valami olyan indokkal, hogy a közönséget nem érdekli, vagy hogy éppen nincs kedved fellépni – de később te magad is rádöbbensz, hogy ami visszatartott, az az attól való félelem, hogy mit mondanak, gondolnak majd mások. (Hány álmot és tervet tett tönkre ez a téves elképzelést!!)
Mindegyik stratégia tulajdonképpen egy megküzdési mechanizmus (önszabotázs), melynek gyökerei a gyermekkorodban keresendőek. A szégyenérzeted korai éveidben alakul ki, jobbára az otthoni és a tágabb környezet elvárásai generálják, vagy „programozzák” beléd.
Ráadásul a társadalom egésze is hordoz olyan normákat, amelyeknek igyekszel megfelelni. 
A megfelelés kudarcát is szégyenként éled meg. 
A három legfontosabb társadalmi hajtóerő így egyúttal a szégyentől való félelmünk állandóan megújuló forrásává is válik.

1. Siker
Azt tanulod, már egyre korábban, hogy sikert kell aratnod. Ez valamilyen versenyt feltételez és teljesítménnyel kapcsolatos elvárásokat, melyeknek nem mindig tudsz megfelelni. Azt gondolod, hogy az elért sikereid az egyetlen értékmérőd, amely  meghatározza a  másokhoz való viszonyodat és kapcsolataidat. Ha hibázol, ha nem vagy sikeres, abból az következik, (szerinted!!), hogy méltatlan vagy a kapcsolataidra, vagy hogy alkalmatlan és másodrendű vagy, amit  szégyenként élsz át.

2. Függetlenség és önállóság
A második legerősebb társadalmi elvárás az önállóság és függetlenség, annak ellenére, hogy társadalmi lényként egymásra ható, egymástól függő kapcsolatok hálózatában élsz. Megtanulod, hogy önállóan, másoktól függetlenül kell megküzdened az életedben felmerülő akadályokkal. Különösen a férfiak felé erős ez az elvárás. Az, hogy valakinek másoktól függő szükségletei vannak, nehezen elfogadható a társadalom számára. Jól ismered az „élősködő” fogalmát, amely felér egy társadalmi megbélyegzéssel. (Kevés szégyenteljesebb helyzetet ismerünk.). Ez akkor is így van, ha a túlélési ösztönöd a társas kapcsolatok, az egymástól való erős érzelmi függőség irányába hatnak. Hiszen erre vagyunk kódolva. Mégis kevésbé érezed szégyellnivalónak a magányt, mint az önállóság hiányát.

3. Népszerűség és beilleszkedés
A harmadik társadalmi forgatókönyv szerint népszerűségre és egyformaságra kell(ene) törekedned. (Pláne a mai világban). Ez a kettő egymással is nehezen összeegyeztethető, és egyenként is kizárják az önmegvalósítást és az objektív önértékelést. Hiszen ezek szerint  csak az „átlagos” lehet normális, de ha átlagos vagy, azzal nem leszel túl népszerű. De akár a másságod, akár a népszerűtlenséged miatt utasítanak el, minden esetben előre jósolhatóan szégyent és érdemtelenséget élsz át.

És mi a helyzet szexualitással?
A szexualitás és annak kifejezése szintén a szégyen forrása lehet.
Az, hogy az intimitást és az erotikát gyakran tabuként kezeljük a gyerekek előtt, azzal jár, hogy valami ismeretlen, bűnös, tiltott asszociációk társulnak hozzá. Ami bűn, amiről még beszélni sem szabad, az bizonyosan rossz és szégyellnivaló.
Sokakat közvetlenül megszégyenítenek a szexualitásuk vagy önkifejezésük miatt, még akkor is, ha azzal nem bántanak másokat és nem sértik meg a beleegyezést. Vannak „szégyenletesnek” tartott magatartásformák. Közvetlenül vagy közvetve, ilyen mondatokkal bélyegezzük meg őket: 
„Ha te azt nem szereted, akkor nem vagy normális.” vagy „Ha ez esik jól neked, akkor valami baj van veled.”

Az előző részben tárgyalt kulturális forgatókönyveken felül a legtöbb kultúra közvetlenül a szexualitást is célba veszi. Bár sok nyugati kultúra, ha tényszerűen nézzük, szexuálisan szabados, ugyanakkor negatívan is kezeli a szexualitást, durva viccekkel és előítéletekkel megalázónak és undorítónak kiáltanak ki teljesen általános viselkedésformákat. Ez a közvélekedés bizonyos fokig mindannyiunkra hat, még azokra is, akik olyan családban nőttek fel, amely pozitív és megfelelő üzeneteket közvetítettek a szexről és a szexualitásról. A szexualitást negatívan kezelő környezetben felnövekvő emberek szégyent és az elfojtás miatt, haragot és agressziót hordozhatnak már jóval azelőtt, hogy szexuálisan aktívvá válnának.
Sokan ismerik a szorongó belső kérdéseket, mint például: „Normális, amit érzek?”, „Betegesek a vágyaim?” vagy „Megfelelőek a nemi szerveim?”
Tapasztalatom szerint mindezek a kérdések vezetnek oda, hogy anélkül is félünk a szexuális megszégyenüléstől, hogy bármiben is különböznénk másoktól.
Hogyan szabaduljunk meg kínzó szégyenérzetünktől?
Több olyan vendégem is volt már, akiknek a szexuális örömre való képességét megzavarta, vagy teljesen elfojtotta az a hiedelem, hogy az ő szexualitása valamiért elfogadhatatlan mások számára.
A szexualitás miatti szégyenérzet számtalan módon megnyilvánulhat, itt csak néhány példát emelek ki.
A szexuális izgalom problémái (megbízhatatlan, elmarad vagy túl erős), az örömre való méltatlanság érzései (ami vezethet az intimitás teljes elkerüléséhez, de állandó túlteljesítéshez is), a határok tudatosításának hiánya (vagy nehézségek a saját határok kitűzésében, másokéinak elfogadásában), képtelenség a saját igények és szükségletek kifejezésére, testkép-zavarok, a hiedelem, hogy az öröm megszerzésében való részvétel és az önkielégítés valamiért rossz vagy alacsonyabb rendű.
(Külön említeném, de mégis nagyobb figyelmet érdemel, a szexuális abúzus és bántalmazás, különösen a gyermekkori, ami sok esetben nem is tudatosodott, csak a testi jelekből és a nagyon erős szégyenérzetből lehet sejteni, hogy valami történt)
Többféle módon is dolgozhatunk vendégeim szabadulásán a szexuális szégyenérzetüktől.
Néha alapproblémaként kezeljük, máskor váratlanul kerül felszínre a közös munka során.
Miután sikerül azonosítani, általában megkérem a vendégeimet, hogy fogalmazzák meg a tapasztalataikat, és a hozzá kötődő érzéseiket. Támogatom őket, hogy maradjanak ezekkel az érzésekkel, és kövessék őket a testérzeteikben. Megkérdőjelezem azokat hiedelmeket, amelyek a szégyent okozhatják. Velük vagyok a veszteségeik felett érzett haragjukban vagy szomorúságukban. Együtt ünnepeljük a sikereiket, akár a legkisebb lépést a szabadulás felé, akár egy hirtelen nagy áttörést. Mindennek alapja a feltétel nélküli pozitív és támogató hozzáállás.
Amikor valaki a szégyenünkkel szembesülve elfogadással, tisztelettel és törődéssel reagál, az élmény elsöprő erejű lehet. Mivel a szégyen a másokkal való viszonyainkban gyökerezik, az együttérzéssel közelítő szakemberre való találkozás segíthet átalakítani a megszégyenítés és az önmegtagadás kínzó érzését, és lehetőséget ad egy objektívebb énkép kialakítására.
A szégyen megtapasztalása elviselhetetlen lehet. A legtöbben túl nagy köröket teszünk, hogy elkerüljük, elrejtsük, vagy másokra hárítsuk ezt az érzést. A szexuális szégyenérzet olyan szenvedés, amely csökkenti az önértékelésünket, rombolja a kapcsolatainkat másokkal, és korlátozza nemi vágyainkat és gyönyöreinket. Büszke vagyok arra, ha a támogatásom eredményeként a vendégeim megbékélnek saját szexualitásukkal, rátalálnak a gyönyör útjára, miközben a kapcsolataikban is újra teremtik és megosztják az intimitás élményét. Mindig megdöbbent azoknak a bátorsága, akik a szabadság iránti küldetésükben felvállalják a sebezhetőségüket.
Ha szükséged van támogatásra felismert vagy rejtett szégyened okozta korlátaid feloldásában, beszéljük meg anélkül, hogy bármit kockáztatnál.

Merj önmagad lenni, érezni, és értékes életet élni.

Csatlakozz a Facebook csoportomhoz
Felszabadulva a szexuális tudatosság útján

https://www.facebook.com/groups/felszabadulva

Szeretettel
Nagy Lívia Intimitás és szexualitás – szomatikus konzulens