„Ha a fényben akarsz lenni, szembe kell nézned az árnyékoddal.”
Az árnyék-személyiségünk a „sötét oldalunk”, amihez főként primitív, negatív emberi érzelmeket és impulzusokat társítunk, mint a düh, az irigység, a kapzsiság, az önzés, a vágy, illetve a hatalomra való törekvés. Szexuális értelemben pedig minden, ami számunkra nem megélhető, elítéltnek (saját magam vagy a környezetem és a társadalom számára „tabu”), és nem elfogadottnak hitt és gondolt. Amit akár gyermekkorunktól fogva érzünk, hogy más, de még eddig sosem mertük kifejezni, vagy beszélni róla.
Félsz a megszégyenítéstől és az ítélkezéstől, ezért még te is elítéled magadban ezt a részedet.
Mindaz, amit megtagadunk magunkban – bármi, amit alacsonyabb rendűnek, gonosznak vagy elfogadhatatlannak tartunk –, az árnyék részévé válik.
Minden, ami összeegyeztethetetlen az önmagunkkal kapcsolatos választott, tudatos hozzáállásunkkal, erre a sötét oldalra szorul.
A személyes árnyék a megtagadott én. Ez az árnyék-én képvisel bennünk akkor, amikor nem vállaljuk magunkat, és nem ismerjük fel az ebben rejlő pozitív tulajdonságokat sem. Ez nem csak emberi kapcsolatainkra, hanem a szexuális orientációnkra is igaz.
És minél inkább tagadjuk őket, annál kevésbé szabadulunk tőlük.
Csak akkor tudjuk felismerni és dolgozni vele, ha elkezdjük látni, és tudatosan állunk hozzá.
Minden kisgyermek ismeri a kedvességet, a szeretetet és a nagylelkűséget – de azt, hogy hogyan fejezze ki a haragját, az önzőségét és a kapzsiságát, már nem tanítjuk meg neki (ez a „self-regulation”, vagyis az önszabályozás folyamata). Ehelyett van a bűntudat, a szégyen, a megalázás és társaik.
Ezek az érzelmek közös emberi mivoltunk részét képezik. De ahogy felnövünk, történik valami.


A „jónak lenni” ideával kapcsolatos tulajdonságokat elfogadjuk, míg a „rossznak lenni” gondolatokat elutasítjuk.
Lényegében ez így hangzik: kora gyermekkortól kezdve elkezdjük pszichésen levágni önmagunk egyes részeit.
Elkülönülünk önmagunk legjobb részeitől, mint a bátorság, a nagylelkűség és az együttérzés.
És elkülönülünk a legrosszabb részeinktől, mint az irigység, a kicsinyesség és a düh. Mert így tudunk alkalmazkodni a társadalmi és a családi elvárásokhoz – szeretetet, törődést kapni.
Ez különösen igaz a szexualitásra, és a szexuális tudatosságra, ami a mai napig tabunak számít. (Nem a pornóról vagy a „szexuális szabadosságról” beszélek, mert ez még sokaknál mindig összemosódik.)
Mi történik, ha integrálod az árnyékod?
– Jobb, minőségibb emberi kapcsolatok (maszkok nélkül).
– Tisztább világlátás (a hiteles Éned): ha tisztában vagy önmagaddal, tudod az értékeidet, és látni fogod mások értékeit is.
– Fokozott fizikai és érzelmi energia (nincs szükség több elfojtásra és játszmára).
– Érzelmi egyensúly (az árnyék integrálva van).
– Több kreativitás (mert megismerem a rejtett potenciálomat).
Mindez tudatossággal megvalósítható… ha szeretnéd Te is megismerni az árnyék-részed, és ezáltal a potenciálodat is…